Ha tudnád

 

Ó te átkos világ ha tudnád…

hányszor aludtam el én is sírva

párnám könnyekkel áztatva

vállam a zokogás rázta

lelkem a fájdalom szorította

Ha tudnád…

nem csak a te vállad nyomják gondok

hiába mosolygok, nem vagyok boldog

hogy minden nap ha felkelek

csupán egy  hamis arcot viselek

mert egy mosollyal mindent elrejtek

hisz így nem kérdezik mit miért teszek

de ha könnyektől fuldoklok, reszketek

s úgy érzem lassan elveszek

csak tudd….

rezzenéstelen arccal ugyan úgy mosolygok

mert így nem vár senki magyarázatot

s lám tehetetlen dühömben a könnyek

kimossák lelkemből a mérget….

 

 

 

Álmok útján

 

De lesz egy nap, mikor csak értem gyúlnak ki a fények

Egy nap, mikor majd csak engem ünnepelnek

Egy nap majd tapsvihar közepette

A színpad közepén könnyekkel küszködve

Állok majd lágy hangon köszöneteket rebegve

Hisz ez a nap megmarad bennem örökre

Csillag leszek akkor, ki vidáman ragyog

Elértem az álmaimat, sikeres vagyok

S az emberek szívében hagytam egy dallamot

Melyről emlékeznek rám, s elmondhatom:

Legenda vagyok!

 

- &-

 

Hullócsillag

Volt egy álmom, volt egy célom

De elvesztettem a szabadságom

Elhagyott az önkontrollom

A merészségem, a bátorságom

 

Gyáván félve meglapulok

Sötét árnyak között mozgok

Egy szót sem szólok, hallgatok

Körülnézek, egyedül vagyok

 

Csak ülök a csillagos ég alatt

Társam csak ez a pár fénypont maradt

Ők még hallgatnak, ők még itt vannak

Nekik még elmondhatom bánatomat

 

Lenéznek rám, miközben ragyognak

Egy szánalmas lélekre, kit magára hagytak

Meghallgatják könnyes búcsúmat

De tőlük nem kapok vigasztaló szavakat

 

Ha új élet születik

Egy csillag gyúl az égen

Ha ez fordítva is igaz

Nekem most hunyt ki a fényem…

 

- & -

 

Ébressz fel!

 

Nincs kedvem semmihez, még élni sem

Könnyebb lenne azt mondanom, én nem létezem

Ébressz fel! Hideg van, és én úgy fázok

Az árnyak közül lesnek rám a sötét alakok

Ez csupán egy álom, minek rég a végét várom

A borzalom és a rémség, én nem erre vágyom

De mégis pörög tovább, ez a kegyetlen film

S minden képkocka számomra szörnyű kín

De még mindig alszom, bár az ébredésre vágyok

Ó! a fejemben miért üvöltenek ezek a szörnyű hangok?

A fülemben sikolt, sír, szenved és jajong

Majd rájövök, ez nem másé, az én hangom

Könnyes szemmel felébredek, a sötét plafont látom

Nem volt ez sem más, csak egy újabb rémálom…

 

Voltál valaki

Tudod, mi lenne az igazi bátorság?

Szembenézni a tükörrel és elfogadni amit látsz

Mert bár az az arc, aki visszanéz rád

Még ha meg is törte ez a szörnyű világ

 

Nem csak másokban, magában is látja a hibát

És a könnyebb út helyett inkább választja a csatát

Mert az a valaki még tenni akar valamit

Szemében értelem és örökös dac világít

 

Hisz már tudja, mit akar, tudja merre tart

És átléphet bármilyen akadályt, ha akar

Ez a valaki voltál, egyszer régen valamikor

De ez az ember meghalt, amit felbőgött a motor

 

Ez az ember eltűnt, mikor a volán mögé ültél

S elborult fejjel ostobán a gázra léptél

Talán nem is fogtad fel, hogy ezzel mit tettél

Mindent és mindenkit eldobtál, amit szerettél

 

Egyre csak nő a sebesség, de csökken a távolság

Közted és a fal között, mit a könnytől alig látsz

Elsötétült minden, kialudtak a fények

Emléktábla hirdeti, valaki itt halt meg…

 

(Notte emlékére…)

 

 

Alice emlékére

 

Ismertem őt, mint még talán senkit

Őszinték voltak szavai, s élettel teli

Olyat adott, mit mástól nem kaptam

Megnevettetett akkor is, ha szomorú voltam

Sosem mondtam neki, de fontos volt nekem

Megtanított arra, hogy milyen az életem

 

Folyton a jót látta, a szépet mindenben

Bennem is, még akkor is, ha én nem

Volt, mikor hatalmas őrültséget tettem

De mikor elmondtam, neki szeme se rebbent

Sosem a múlton rágódott, folyton a mának élt

Mert nem tudta, a jövőjét látja-e majd még

 

És hiába a könny, az átsírt éjszakák

Nem hozza vissza őt se Isten, se más

De szívemben ott van

Lángoló lángként lobban

Mert él még az emléke

Míg élek bennem örökre

Szerzők: Haru és Mia

 

 

Emlékek

 

Elmondanám bármely nyelven, hogy szeretlek

De sajgó szívem tudja, hogy sajnos nem lehet

Mégis mikor nevemet szép szádon kiejted

Úgy érzem minden porcikám beleremeg

Tiltott gyümölcs a miénk, mi nem érik meg soha

Mégis arról álmodom, hogy megkapom, én ostoba!

Még itt vagy ugyan, de már látom, hogy távolodsz

Nekem viszont megmaradnak ezek a szép álmok…

 

Szeretlek

 

Hogy is mondjam el, hogy mennyire szeretlek?

Talán úgy, hogy megosztom veled, mit irántad érzek

Mikor szemedbe nézek, elfeledem a sok rosszat

Őrzöm ezt a pillanatot, mi hamar elillanhat

Szívem megtelik boldogsággal, hevesebben ver

Lelkem hangosan kiabálja: Többé nem eresztelek el!

Nem hittem, hogy létezik ilyen mérhetetlen szerelem

Míg az életembe nem csöppentél, s részévé váltál egészen

Nehéz elképzelni, talán nem is akarom

Hogy lesz majd idő, mikor nem ölel két karom

Nem gondolok a múltra, nem nézek előre

Nincs elképzelésem az előttünk álló jövőre

Nem tervezek csupán ezt a pillanatot őrzöm meg

Itt! és Most! Csak Veled a mának élek…

 

Reménytelen harc

 

Vajon most is mit csinálok?

A semmiért harcolok

A széllel szemben állok

És a megváltásra várok

E börtön mélyén úgy fázok

Csuklóimon csörögnek a láncok

Sikolyaim megrekedtek a föld alatt

Nem hallja senki,

Visszhangot vernek a falak…

 

Vágyódó szív

 

Sötét éjszakák csöndjét, halk sóhajom töri meg

Szememben a kö ny csillogását nem látják csak az égiek

Szívemet a magány vasmarokkal szorítja

Hozzád vágyó lelkem erős láncokkal tartja

Számolom a percek, órák, napok múltát

Miket távolléted érzései évekre nyújtják

Úgy érzem, üres vagyok, csupán csonka lélek

Emlékeim tartják bennem, mit úgy hívnak: élet…

Várom az időt, mikor sors elvezet hozzám

S melletted boldog percek várnak majd rám

Fohászkodom éjjel-nappal szüntelen

Hogy ne legyen alaptalan a reményem

Remélek, bízok, bárcsakokat rebegek

S várom a napot, mikor végre Veled lehetek.

 

Cím nélkül

 

Nem kereste a jót, neki nem kellett a szép mese

Tudta, nem jut előrébb, mert már nincs  esélye

Az út a véghez ért, s nincs híd se a közelbe

Nincs ki felé kezet nyújtana, nincs ki segítene

Egyedül maradt, egyedül a sötétbe

Könnyes szemmel nézte, hogy remeg kezében a penge…   /Haru és Mia/

 

 

 

Oldal: Versek
Mia's world - © 2008 - 2024 - miastage.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat