Mia's world

Álmok útján 

Közel hajolt hozzám, tekintetét az enyémbe fúrta, s közben a kezét a tarkómra csúsztatta, végigsimított a nyakamon, amibe egészen beleborzongtam. Óh, azok a mélykék szemek, el tudtam volna veszni bennük. Másik kezével körülfonta a csípőmet, és magához húzott. Az én karom a vállán pihent, másik a derekán. A közelségétől alig kaptam levegőt. Ez a magabiztos kisugárzás, ami áradt belőle kissé elbátortalanított, de mégis azon kaptam magam, hogy már szinte vágyom rá hogy végre megcsókoljon. Hogy csinálja ezt? Mit csinálsz Rose, ez csak egy színdarab. Szólalt meg egy belső kis hang. Mégis ahogy biztosan tartott a karjaiban, ahogy a mellkasunk összeért, és ahogy a lehetetlenül kék szemével nézett, attól el tudtam volna olvadni. Egyre közelebb hajolt, a távolság lassan csökkent közöttünk, ez a lassúság már szinte felért egy kínzással. Ledermedtem. Az ajkunk már majdnem összeért és aztán…
A csók elmaradt. Egy lágy puszit nyomott a szám sarkára. És ennyi. A pillanat elillant, nekem pedig emlékeztetnem kellett magamat, hogy vegyek levegőt, mert úgy látszik Jace-től elfelejtettem ezt az amúgy mellékes tevékenységemet.
A többiek zajongása törte meg a beálló csendet. Úgy tűnt nem én vagyok az egyetlen aki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi történik, de most a fiúk füttyögni kezdtek, és az olvadozós lánydelegáció is irigykedve sóhajtozott.
- Hmmm… micsoda pasi… - hallottam Lora Woods hangját a színpad bal oldala felől. Ott ült az első sorban, és megbabonázva, csillogó szemmel nézte Jacet, aki olyan gyorsan engedett el, hogy majdnem elestem. Épp sikerült megtalálnom az egyensúlyomat, mielőtt pudinggá lett lábaim miatt eleshettem volna, ezzel közröhej tárgyává téve magamat. Szerencsére mindenki Jacet nézte, így nem vették észre az én botladozásomat, pár lányt kivéve, akik irigységgel vegyes undok pillantást vetettek felém. Én meg csak álltam ott, földbegyökerezett lábbal, míg Jace csatlakozott a színpad előtt álló haverjaihoz. Ők rögtön körülzárták és vállon veregették „vezérüket”, s a már amúgy is kétemeletes egoizmusát növelő dicséretekkel árasztották el.
- Klassz voltál öregem… - mormolták többen is.
- Így kell ezt csinálni – fogott vele kezet Andrew.
- Jól elkaptad a csajt… - nevetett Chris.
- Nagyszerű volt, Mr. Crawford – szólt Mrs. Karp – szépen formálja a karakter jellemét, kicsit megfűszerezve a saját személyiségével. – szája cinkos mosolyra húzódott. – Maga pedig Ms. Maxwell – az arca már nem volt olyan sugárzó, mikor hozzám fordult – vigyen bele több érzelmet, ne pedig úgy álljon ott, mint egy darab fa!  Még csiszolni kell a csókjeleneten. – fejezte be nyersen.
Hát ez mellbe vágott. Micsoda bátorító szavak. Szeretem az építő kritikát, de ez túlzás volt.
- Ne reménykedj, aranyom – fordult felém Jace önelégült mosollyal az arcán.
Megrezzentem.
- Mégis miben? – próbáltam olyan undok kifejezést ölteni az arcomra, ami csak tellett tőlem. Jace ellenszenves volt, mióta először megláttam. Fekete motoros cuccban, a parkolóban. Hollófekete haján csillogott a napfény, mélykék szeme, éppen engem figyelt, az új lányt, keskeny szája széle vidáman görbült felfelé.
- Nincs csók – többen döbbenten néztek rá, még Mrs. Karp is fülelt, de nem szólt semmit.
- Hurrá, akkor nem kell utána két hétig mosnom majd a szám. – szóltam nyersen, mire ő felkacagott.
- Nem lesz csók – ismételte meg – csak élesben, az előadáson. – éles fény villant a szemében.
Közömbös arcot vágtam, pedig a szívem dübörgött a bordáim között. Ha már a közelségétől így ledermedek, akkor mi lesz ha élesben a csóktól leblokkolok? Fenébe! Mi van velem? Ez csak egy szerep.
És mintha a fejembe látna, megismételte a szavaimat.

- Ez csak egy szerep, ne éld bele magad túlságosan – szólt lekezelően, és kisétált a teremből a kíséretével együtt.
Tudtam, miről beszél. A színész szakmában a párt alkotók mindig túlságosan azonosulnak a szerepükkel, és az már túlmutat a színpadon. És bármennyire is utálom Jacet, sajnos úgy látszik, igaza van.
Mindenki engem nézett. Az arrogáns alak, milyen lekezelő volt. Mrs. Karp mentett meg.
- Tíz perc szünet – szólt. – Aztán újra próbáljuk a kávéházi jelenetet.
Én hanyagul megvontam a vállam, majd a színpad elejéhez sétáltam, és leugrottam a nézőtérre ott, ahol már Roxie várt rám.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat