Mia's world

Prológus

Valaki szuszog. De még milyen idegesítően. Várok, hátha befejezi. De nem, még mindig hallom ezt az idegesítő zajt. Ettől nem lehet nyugodtan aludni. Lusta vagyok kinyitni a szememet és ráripakodni az illetőre, hogy hagyja abba. Még várok. És láss csodát, csak elhallgat végre. Na így már jobb. Próbálok visszasüppedni a megnyugtató és pihentető álomvilágomba, amikor újabb nesz csapja meg a fülemet. Most meg szörcsög! Mi a francnak nem tud bekussolni. Agyamban gyorsan végigpörgetem szitokszótáram terjedelmes tárházát, amit majd a „szörcsögőre” zúdítok. Kinyitom a szemem. Vagyis kinyitnám, ha tudnám. Hát ez meg? Nem tudom kinyitni a szemem! Tudom, hogy a hátamon fekszem. Érzem. De a végtagjaimat nem. Összeszedem minden akaraterőmet, hogy parancsolni tudjak a kezemnek vagy a lábaimnak, de nem megy. Nem sikerül. Erősen szuggerálom, összpontosítok, mint a Kill Bill- be a szőke csaj. „Mozdulj meg nagylábujj! „ De semmi. Lehet, hogy ezt csak álmodom. Sőt biztos. De akkor hogy a fenébe kellene felébrednem? Közben már a szörcsögőtől is kiráz a hideg. Olyan hangokat ad ki, mint aki a saját vérében fuldoklik, vagy épp lenyelt valamit, ami a torkán akadt. Igazán abbahagyhatná. Borsódzik tőle a hátam. Fel kell ébrednem! Most!

Szilánkok

Amikor kinyitottam a szemem, semmit sem láttam. Teljes sötétség. Ennyi erővel akár csukott szemmel is mászkálhatnék, a végeredmény ugyanaz. De azért mégis megint kinyitottam és a sötétségbe meresztgettem a szemem. Tapogatózva indultam el. Először nem találtam semmi támpontot, aztán éreztem, hogy a kezem valami szilárdnak ütközött a bal oldalamon. Sima, hideg, és csúszós felületű volt, olyan, mint egy...

- Tükör… - suttogtam. A tenyerem alatt, ahol a tárgyat érintettem, felizzott egy halvány fény. Riadtan kaptam el a kezem, mire a fény kialudt és megint a fekete semmibe bámultam. - Mi a franc! – csúszott ki a számon. Az agyamon a pillanat tört része alatt villant át nem egy horrorfilm és thriller, amiben simán beránt valami szörny, és majd én leszek a rég várt tálcán kínált kajája.  Megint odaléptem a tükörnek vélt tárgyhoz, és megkocogtattam. Semmi. Kicsit belerúgtam.  Nem ugrott ki belőle se mumus, se más.

- Hát…ha eddig nem ettek meg – vontam meg a vállam, majd ráfektettem a tenyerem mire újra fényleni kezdett. Most nem kaptam el a kezem, mert jól jött a fény, hátha meglátom végre, hol is vagyok. Egyre világosabb lett a tükörből áradó ragyogás miatt. Valóban egy egész alakos tükör volt előttem. Az egyetlen gond csak az volt, hogy nem láttam benne semmit. Nem láttam a tükörképem. Hátra ugrottam, és mintha falnak ütköztem volna. Megfordultam. Egy ugyanolyan tükör, mint a másik izzott fel szintén. Megint a képmásom nélkül. Ijedtemben kis híján ebbe is belerúgtam. Majd meglepetésemre mellette egy újabb kezdett világítani és megint egy és így tovább. A sötétséget felváltotta a megannyi tükörből áradó vibráló fény. Egy végeláthatatlanul hosszú folyosó képe bontakozott ki előttem, tele… tükrökkel.

- Na jó, ez azért már túlzás – mormogtam. Szerettem a tükröket. A barátnőim meg sem lepődtek, hogy olykor a zsebemből előkapok egyet, és a profilom mustrálom benne – a kelleténél néha kicsit többször -  hogy ellenőrizzem a sminkem, vagy hogy jól áll - e a frizurám. Nekik már az lenne furcsa, ha nem lenne nálam. De ez már azért nekem is meredek. ..

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat